Veneratio » Uncategorized » Horváth Márk és Lovász Ádám: Kihalás és korreláció (absztrakt)
Horváth Márk és Lovász Ádám: Kihalás és korreláció (absztrakt)

Kihalás és korreláció

Az élet végének filozófiai tematizálhatósága

Absztrakt

Horváth Márk és Lovász Ádám

Az absztrakt témáját Horváth Márk és Lovász Ádám 2017 május 12-én adja elő a Magyar Fenomenológiai Egyesület “Halál, sors, önazonosság” című konferenciáján.

Az ökológiai válság minden földi élet felszámolásának valóságos lehetőségével fenyeget. Ez az alapvető egzisztenciális lehetőség nemcsak a szerves élet számára jelent kihívást, hanem a filozófia részére is fokozódó aktualitásként adódik. Martin Heidegger a Beiträge zur Philosophie (Vom Ereignis) című művében az „utolsó Istenről” értekezik, amely a nihilizmus korszakának végén tiszta eseményként adódik. (Heidegger 1989 [1939]) A magunk részéről a kihalás virtualitását tekintjük ilyen eseménynek amely a filozófia teljes horizontját beárnyékolja, annak alapelveit pedig újraértékelésre ítélteti. Az elmúlt időszakban fokozódó bírálatok érték a fenomenológiának azon ágait, amelyek fenntartják a korrelativizmus álláspontját. „Korrelativizmus” alatt Quentin Meillassoux nyomán bármely olyan filozófiai álláspontot értünk, amely fenntartja azt az episztemológiai nézetet, miszerint kizárólag a gondolkodás és a lét közötti együttjáráshoz rendelkeznénk hozzáférhetőséggel. (Meillassoux 2008: 5) Vagyis a korrelativizmus számára csak a tudat és világ korrelációja az, ami fenomenológiai értelemben tematizálható. Ez az álláspont nézetünk szerint tudományos értelemben is tarthatatlan. Nemcsak a kihalás közeledő tiszta eseménye az, ami megkérdőjelezi a korrelációt, hanem a távoli múlt tudományosan feltárt adatai. Nevezetesen, az arkhé-fosszíliák jelenléte egy olyan geológiai temporalitásra utal, amely az emberi tudat világfeltáró-tevékenységét időben megelőzi. Arkhé-fosszíliának tekinthető bármely olyan materiális nyom, amely az emberi és/vagy élő organizmusok jelenléte előtti valóságos folyamatokra utal vissza. (Meillassoux 2008: 10) Az arkhé-fosszília nyomán eredet előtti eredetről beszélhetünk, a korrelációt megkérdőjelező esemény-előtti eseményről. Tom Sparrow nézete szerint a fenomenológia mint realista filozófia kudarcot vallott, mert képtelennek bizonyult elszakadni a fenoménektől és eljutni a numenálishoz, avagy magukhoz a dolgokhoz. (Sparrow 2014: 1) A fenomenológia, amennyiben korrelativista, idealizmusként lepleződik le. Saját véleményünkben az Antropocén korszak betetőződése- a minden földi élet kioltódásának valóságosan jelenlévő virtuális perspektíváka – lehetőséget kínál egy olyan realista filozófia számára, amely nemcsak az emberi tudat és a világ közötti korrelációt bontja meg, hanem az élet és a filozófia közötti kapcsolatot is feloldja. Előadásunkban arra a kérdésre keressük a választ, hogy a kihalást tematizálhatja-e a filozófia, és ha igen, milyen jellegű realizmus lesz az, amelyik jellemzi ezt a mégiscsak gondolati aktust. Egyáltalában lehetséges-e gondolkodás az életen kívül? A kihalás nemcsak negatív lehetőség, aktualizáció előtt álló sötét virtualitás, hanem a végtelen nyitottság helyreállításának, az élet szűkösségéből való kitörés inorganikus horizontjának megnyílása is egyben. (Colebrook 2014) Ennélfogva a filozófiának is inorganikussá kell válnia.


Küldjön üzenetet

Az Ön neve
(* kötelező kitölteni)
Email cím
( * kötelező kitölteni - nem sikerült elküldeni)
Üzenet a honlapról
Üzenet
(* kötelező kitölteni)